:(
Eltűnnek a családok, nem csak nekem, másnak is. Egy csajszi mesélte, hogy már két hónapja levelezett, beszélgetett a családdal és most nem válaszolnak neki a leveleire. Pedig nem változott semmi, legalábbis ő nem tud róla.
Az én családom is eltűnt most, de lehet, hogy nem is baj, majd az ügynökséggel találunk. Ettől még elszomorító a dolog.
MEGVAAAAN
MEEEEGVAAAAN MEEEEEGVAAAAAAAN MEEEEEEEGVAAAAAAN!!!!!!!!!
Őszre tolódnak az álmok
Az történt, hogy ma voltam ultrahangon, mert hát fájogál a hasam. Az ultrahang szépen meg is állapította, hogy van egy kedves kis ciszta a bal petefészkemen. Mondhatom roppant boldog voltam tőle. Attól még boldogabb, hogy július elejére várnak vissza kontrollra. Így őszre tolódik az Olaszországa menés, de legalább tudok menni táborba bele. Juppije.
Most állást keresek a nyárra. Talán találok is valamit. Jó lenne.
Azért ma sirdogáltam egy keveset...
A dolgok előnye, hogy még itthon maradok egy kicsit, a hátránya, hogy már nagyon beleéltem magam...:(
Critical Mass
Jó ideje készültem erre a tavaszi CM-re. Tavaly nem jutottam el, és nagyon sajnáltam. De idén igen! Sőt magammal tudtam vinni a Szedert is, aminek nagyon örültem. A féltávot már Nyüfivel együtt tekertük végig, ami nagyon jó volt. Remélem legközelebb még több MTTssel megyünk együtt!
Amit idén észrevettem, hogy nagyon sok volt a kisgyerek. Nem a 6-10 éves, hanem az egészen kicsi is. Motorral, futóbicajjal, kisbiciklivel. A csúcs az volt, amikor hazafele anyuka előtt kacsázott a gyereke, de úgy, hogy baloldalt már az autók mentek. Én biztosan nem hoznám ki az ennyire bizonytalanul tekerő gyerekem egy ilyen rendezvényre, de ez én vagyok.
Nagyon sok ember volt kint.
Jó volt. (ha találok képet rólam és a Szederről, felrakom)
Alkalmazott
Érdekes, hogy éppen egy olyan Nők Lapja került a kezembe a melóhelyen, ahol az aupairokról írnak. Ha jól emlékszem, három lányt interjúvoltak meg, hogy milyen is ez a meló.
Ami számomra megdöbbentő volt, hogy az volt a fő problémájuk, hogy nem családtagként, hanem alkalmazottként vannak kezelve. Hogy amikor a munkaidejük lejár, akkor a család nem tartott rájuk tovább igényt, hogy nem vették be őket a vasárnapi közös játékba, hiszen, akkor szabadok voltak, hogy alkalmazottként voltak kezelve.
Amikor először mentem babysintérkedni, már eleve úgy álltam hozzá, hogy én itt alkalmazott vagyok, nem családtag, nem nővérke, alkalmazott. Az a dolgom, hogy a szórakoztassam a kölyköket, főzzek nekik, hazahozzam őket az óvodából, figyeljek rájuk. Eszembe nem jutott, hogy többnek érezzem magam, mint alkalmazott, pedig elég sok időt töltöttem velük. A mostani családnál, is megvan az a határ, hogy azért én mégiscsak a babysitter vagyok. Nincsen közöm a magánéletükhöz, semmihez, ami azon az időn túl történik, hogy itt vagyok és szerintem ez normális.
Ha kimegyek, nem akarok tudni róla, hogyha a szülők éppen válni készülnek (ha csak ez nem befolyásolja a gyerekek viselkedését), nem akarom tudni, hogy mit dolgoznak (hacsak nem osztják meg velem maguktól), hogy mit csinálnak, amikor nem vagyok ott. Nem tartozik rám.
Rám az tartozik majd, hogy a gyerekkel/gyerekekkel mi van.
Ahogy a munkahelyemen sem kezdek el vájkálni a családi magánéletben, csak ha a gyerekek maguktól mesélnek, illetve ha problémát látok, akkor rákérdezek, hogy vajon mitől lehet, de ennyi. Ha nem mondják el, nem mondják el.
Furcsa volt olvasni ezeket az interjúkat. Mintha ezek a lányok valami álomvilágból szabadultak volna (persze a többségük éppenhogy elmúlt 18, amikor kiment egy kicsit), mintha nem néztek volna utána eléggé annak, hogy mire vállalkoznak.
Én azért nagyjából tudom, hogy mire vállalkozom. Az egyetlen amitől félek, az a kommunikációs nehézség, hogy nem fogok tudni megszólalni és ezt a család nehezen viseli majd.
keresés
Még mindig keresem a családomat, akikkel x időt leszek együtt odakint. Még mindig nincsen meg. Pedig nekem igazán nincsenek nagy igényeim, azt hiszem.:)
1. Ne legyen macskájuk.
2. Fizessenek havi 300 eurót (legalább).
3. Lehetőleg fizessék az útiköltséget vagy szálljanak bele valamennyivel.
4. Ne takarítónőt keressenek.
Szóval azt hiszem ez nem annyira sok alap feltétel. Persze emellé még jó lenne, ha belemennének, hogy Alyr egyszer kijöjjön hozzám egy hétvégére, illetve ha fél évig maradok, akkor én is hazajöhessek egyszer.
Csalás
A gyerekek, amikor megszületnek nem tudnak csalni. Még 2-3 éves korban sem tudnak csalni. Ezt mi és a társadalom neveli beléjük. Vegyünk egy egyszerű esetet.
Pannika nem készül el a házijával időben. Elsős. Baromira utál házit írni. De azt már tudja, hogy ha azt mondja, hogy tegnap este azért nem írt házit mert későn értek haza a nagymamától, akkor kevésbé fog kikapni. Tehát ezt fogja mondani. Kikap, de kevésbé, mintha közli az igazat, hogy baromira nem volt kedve hozzá.
Az egyetemen volt olyan, hogy nem tudtunk teljesíteni gyakorlatot, nem a mi hibánkból, és beírtunk kamu órákat, amiket ugye nem tartottunk meg, de muszáj volt. Nekem a tízhetes gyaksziban voltak ilyenek, és nagyon utáltam, hogy be kellett írnom olyasmit, amit nem csináltam meg.
Most a suliban a naplóval van ez. Már profi vagyok abban, hogy mit írjak be, amit egyébként soha nem csináltunk, de ha nincs a naplóban, akkor kikapunk érte. Van egy órám keddenként, amit nem tudok megtartani az olasz miatt. Megkérdeztem, hogy mit csináljak, hagyjam úgy, vagy írjak be valamit. Írjak be valamit, volt a válasz.Utálom... Mégis így teszek, mert különben....
Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, hogyha beírhatnám, hogy bocsi, nyelvvizsgáért küzdök, tanfolyamra járok, az órák ebben az időszakban elmaradtak. Mennyivel jobb lenne ha elég lenne annyit írnom a naplómba, hogy az udvaron játszottunk.
És erre már egészen kicsiként megtanít minket a világ. Hogyan csalj, hogy neked jobb legyen.
És én utálok csalni.
Lomizás
A 12. kerületben lomtalanítás van. Olyan dolgokat dobnak ki az emberek, hogy az röhej. Valószínűleg működő, de régi hűtőket, komplett ruhatárat, bútorokat.
Ahelyett, hogy ezt a sok dolgot felajánlanák karitatív célra, inkább kidobják és hagyják, hogy a cigányok széjjel dobálják az egészet. Rossz volt nézni komolyan.
Mondjuk azt már várom, hogy nálunk legyen hasonló akció, mert szükségem lenne egy kisasztalra az előszobába,vagy egy kulcstartóra.:))
4 napos hétvége
Igazából meg tudnám szokni, ha ilyen lenne a munkaidőm. Na jó, legyen mondjuk négy nap meló, három nap pihi.
Csütörtökön délután háromig aludtunk, de mint, akiket leütöttek. Féltem is tőle, hogyan fogunk felébredni másnap reggel időben. De megugrottuk a dolgot, és kirándultunk egy jó nagyot a kószakommandóval. Olyan 20 km-et mentünk (Szeder a dupláját minimum), és a végére annyira fájt a vádlim, hogy azt hittem belehalok. Ennek örömére tegnap, csodásan bicegtem itt a lakásban, mint egy csípőficamos törpe. Öröm volt nézni.
Ma ismét csak dél körül sikerült kikászálódni az ágyból, és én a nagyon okos fejemmel, kitaláltam, hogy szép az idő, menjünk bringával a családomhoz. Nem jár a HÉV? Nembaaj, majd végigtekerek, ilyet még úgysem csináltam. Na jó azért csalok, a Déliig vonatoztam és igazából csak a Margit hídtól kellett tekerni, mert a Moszkvától a hídig csak gurulni kell (imádom azt a részt). Odafele nem is volt probléma, szépen odaérem, ahogy terveztem, de hazafele muszáj volt többször is megállni. Először azért, mert elkezdtem nem látni, és az nem vicces. Gyorsan megettem a húgom által csomagolt palacsintákból egyet, biztos, ami biztos. A következő megálló Hengermalom útnál volt, ahol egy buszmegállóban ücsörögtem, mert már annyira görcsölt a combom (tiltakozott a kis gonosz), hogy ha nem állok meg, én nem tekerek haza az tuti.
Szóval jól leterheltem a lábaimat az elmúlt két napban. A tanulság, hogy normális kiránduló cipő nélkül nem érdemes túrázni menni.
Persze Szeder is jól elfáradt ám.
Ami miatt még írok itten máma, az egy beszélgetésből kiragadott momentum.
Az örömről és a mások örömének való örülésről van szó. Ugyanis én úgy gondolom, hogyha velem valami jó történik, azt muszáj megosztanom mindenkivel, hogy ők is örülhessenek. Én is örülök, amikor ők hasonlóképpen tesznek. Akkor is ha nekem éppen valamiért elfacsarodik egy kicsit a szívem, mert az az adott dolog az én életemből hiányzik.
Például: (sarkos példa lesz) Mogyi felhív telefonon (bár ha ilyet telefonon fog velem közölni, akkor morci leszek, mert ezt velem személyesen lesz szíves közölni, kivéve ha éppen Olaszországban süttetem a hasam, akkor skypon is közölheti), hogy babát várnak Bigfoottal. Mivel tudom, hogy baromi régóta szeretne gyereket, ezért nagyon fogok neki örülni, akkor is ha én is szeretnék gyereket, de nekem még nem lehet. (Bár momentán nem szeretnék gyereket, de ez más tészta.)
Mert szerintem attól még, hogy az én életem jelenleg nem ott tart, hogy az a vágyam teljesüljön, ami neki teljesült, igazán nagyon lehet szívből örülni a másik örömének, és akkor mindenkinek jobb. Nekem is, mert még is csak örülhetek, neki is mert vele örülök.
Ezért van az, hogy engem általában nem érdekel, hogy kit sértek meg vele, ha világgá kürtölöm az örömömet, mert nekem akkor nagyon jó, és szeretném ha mindenki tudná, hogy nagyon jó nekem, és tudna velem örülni annak, hogy nekem nagyon jó. Szerintem a mások örömének való örülés egy nagyon értékes képesség.
Aupair
Írt nekem egy apuka pár napja, hogy két hónapra mehetnék hozzájuk.
Ma írtam vissza, hogy nem biztos, hogy engem akarnak ugyanis:
1. a két hónapból egyben nem lett volna net, ami nem lenne gond, ha nem hagynék itthon egy Alyrt, akivel, amióta összejöttünk nem volt olyan hét, hogy ne beszéltünk volna egymással, amióta együtt élünk, azóta pedig három napnál többet nem töltöttünk egymástól távol. Így is nehéz lesz, hát még ha nem is tudnánk egymással beszélni...
2. aupair plust keresnek, ami azt jelenti, hogy heti 30 óra munka van, takarítással anyámkinjával együtt. Én pedig nem takarítani szeretnék menni (az aupair plussok elég sok mindent elvállalnak, amit egy sima aupairnak nem kell).
3. Egyedülálló apukáról van szó, két fiú gyerekkel. Eleve fázom egy kicsit az egyedülálló apáktól, de így hogy egy hónapig kvázi el lennék zárva a világtól, kicsit félelmetes...
Szóval nem vállaltam el. Lehet, hogy hülyeség, de picit megijedtem tőle. Akkor már inkább várok egy olyan családra, akiknél nem kell plusz munkát végezni, és nem kell eltűnnöm egy hónapra úgy, hogy csak telefonon vagyok elérhető. (Ez esetben ugyanis telefonszámlára költeném a fizetésem jó részét...)
Végül is még van pár hónapom családot találni.:)
La mia biciletta
Legalábbis azt gondolom, hogy nőnemű a bicaj, de ebben nem vagyok biztos.
Szóval ma tettük az első túránkat az IC-vel. Még mindig nagyon jó vele menni, de még keresem a megfelelő beállítást rajta, hogy ne legyen túl nehéz de túl könnyű se tekerni.
Cirka 30 km-t tekertem így első nekifutásra és most rettentően fáj a lábam. Elszoktam tőle, de azért isteni élmény volt!
E 'piena del mio cazzo
Naszóval a kicsiny tököm tele vala ezzel a héttel.
Valami nagyon nem stimmel a suliban, de erről máshol írok.
A mai nap csúcspontja az volt, amikor hazafele elmentem befizetni a csekkeket. Tudni illik mi egy hónap csúszásban vagyunk a fűtés-villany csekkekkel, illetve most a díjbeszedővel és a nettel is. Nade ugye a net az nem tétel be tudom fizetni mind a kettőt. A fűtésből és a villanyból csak egyet ahajtottam, a díjbeszedő meg ráér még. A számlámon direkt hagytam ötezret, hogy a biztosítást le tudják venni róla. Ki is számoltam okosan, hogy ha mindent kifizettünk, marad még olyan 5-6 ezer forint a hónap végéig, és jajdejó mert az pont elég a napi dolgokra, mint tej, olaj ilyesmi. Plusz még volt félretéve nekem első lámpára is.
Namármost, annyi eszem van, hogy megérdemelném, hogy valaki fejbe kólintson. Ugyanis sikeresen befizettem KÉT villanyszámlát, egy fűtést és két netet, ami ugye nem volt így bekalkulálva. Pont az összes pénzem fogyott el így. Igaz most már legalább csak a fűtéssel vagyunk igazán elmaradva, de azzal el is leszünk. Ja meg a közös költséggel, mert ebben a hónapban az nem szerepelt a sorsolásban.
Viszont most van kb. 800 forintunk a hónap végéig (na meg annyi, amennyit még Alyr a bérletből visszakap) és csókolom. Se lámpa, se más nem lesz, se semmi plusz.
Nem kicsit haragszom magamra, hogy ennyire idióta vagyok.
És még csak kedd van...
Lálilálá
Itt volt a hétvégén az anyukám és az nekem nagyon jó volt. Szeretem, amikor itt vannak a családtagjaim, mert jó. Főztünk, takarítottunk, vásároltunk, beszélgettünk.
Most a konyha teljesen rendben van, megtaláltam a tea készletemet így most van kb. 60 filternyi zöld teám, ami jó mert lesz mit innom. Ha elkezdek bicajjal járni dolgozni úgyis sokat kell majd inni.
Aztán voltunk vásárolni Alyrral. Vettünk nekem nadrágot, meg neki pólót, meg egy csomó kajaalapanyagot meg headsetet mind a kettőnknek. Kellett már, mert valsz. azért buktam egy állást mert se fülesem, se webcamom nem volt, de camot kapok Orsietól holnap. Nagyon hálás vagyok neki ezért, sütök is majd muffint, a Ringtől kapott muffinformában.
Szóval ez egy jó hétvége volt nagyon.
Jövőhéten meg találkozom egy csomó barátommal, aztán hazatekerünk mogyival és megyek lagziba is.
Éledezik a természet!
Be vagyok zsongva
Két dolog miatt is.
Közeleg a napja, hogy találkozzam a reménybeli új kétkerekűvel. (Még mindig önzőnek érzem magam, mert új bringát veszek... Döbbenet... Pedig nagyon régen vettem magamnak valamit, ami nem ennivaló volt. )
A másik pedig ez az Olaszország dolog. Nagyon rápörögtem, hogy ki akarok menni. Nagyon.
Szóval most totál be vagyok sózva, hogy legyen már egy család, aki vár engem majd odakint a nagy Itáliában.
Van egy fura érzésem
Az van, hogy ugye nem túl régen tesztelték a légiriadó szirénákat, meg mindenféle ilyen cuccokat.
Nemrég meg valami olyasmit hallottam, hogy több pénzt kap a magyar haderő(höhö olyan nincsen is).
Persze lehet, hogy csak behaluztam, vagy félrehallottam valamit, mert a hírt azóta sem találom sehol, pedig kerestem.
Mindenestre ha nem haluztam akkor azért ez szerintem aggasztó egy pöppet.
Tajparasztok
Oké, ezt leírtam facera is, de itt is meg kell örökítsem a dolgot.
Szóval tegnap este, felszálltam az utolsó 173-asra, hogy valahogy emberi időben hazaérjek.
Pár megállóval arrébb felszállsz egy csapat fiatal lány, és az egyik dohányzott. A mellettük ülő utas kedvesen megkérte, hogy oltsa el a cigit, mert a BKVn ne lehet dohányozni. A csaj vállat vont és még vigyorgott is majd beleszívott a cigijébe. Na ekkor álltam fel én, és mentem oda, hogy kérlekszépenoltsdela cigidet. Mire közölte kicsit oroszos achnetussal, hogy nem beszéli a magyart. Mondtam neki, lassan tagoltan (közben mutogatva) oltsd el. Erre vigyorgott, beleszívott és az arcomba fújta a füstöt. Megfordítottam, hogy nézze meg a piktogramot, itt nem lehet dohányozni. Vigyorgott tovább és ismét a cigijébe szívott. Na ekkor fogtam meg a kezét, hogy én most kiveszem belőle a cigit. Erre rögtön felkeltek a barátnői is, hogy mit képzelek én (gondolom legalábbis ezt mondták, mert nem értettem), én meg üvöltöttem a lánnyal, hogy vagy leoltja vagy leszállnak (közben mutattam az ajtó felé), aztán elindultam a sofőrhöz, de mire odaértem, a lányok nagy bazdmegelés közben leszálltak a buszról.
Nagyon ritkán akadok ki ennyire, de a dohányzási szabályok betartása az egyik ilyen. Dohányozzon otthon a saját országában a tömegközlekedésen.
Gondolatok és egy mese
Kicsit el vagyok keseredve, hogy még nem találtam meg a családomat nyárra, de majd meglesz. Igazából az a röhej, hogy most először nincsen B tervem arra, hogy mi lesz akkor ha lejárt a szerződésem, nem lesz új munkahelyem, a jelenlegin nem tartanak meg és még Olaszország sem sikerül (bár most arra gondoltam, hogy akkor elmegyek kintre szobalánynak, mert arra lenne lehetőség).
Na és akkor most következzen a mese.
Caraban születése
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy egy nagyon nagy ország. Ebben az országban sokféle nép éldegélt békességben egymással. Életek ott óriások, törpék, alakváltók, varázslók, boszorkányok, tündérek, elfek, beszélő állatok, egyszerű emberek és még sok másféle nép is. Egy napon egy csodálatosan szép hölgy jelent meg az ország egyik részében, és magáénak mondta a falucskát, ahova beköltözött. Az ott lakók először fellázadtak, de a hölgy túszul ejtette a gyerekeiket, és megfenyegette a felnőtteket, hogy mindet meg fogja ölni, ha lázadni mernek. A hölgy gonosz hatalma lassan szétterjedt az országban, az ország békés lakosai lassanként egymás ellen fordultak, háborúk alakultak ki, és a hölgynek egyre több követője lett.
A hölgynek megjósolták, hogy születni fog egy harcos, akinek tükörpajzsa van, és legyőzi majd. Egy elf és egy varázslónő gyermeke lesz. A hölgy minden elfet és varázslót börtönbe záratott, vagy megöletett, hogy biztonságban érezhesse magát.
Ámde, még korábban az egyik városka lakói bemenekültek az erdőbe, amelyet bűvös kör vett körül, hogy ott élhessenek tovább békességben. Természetesen minden nép képviselője köztük volt.
Sok tanácskozás és tervezés után az erdőlakók úgy döntöttek, hogy megdöntik a hölgy uralmát, hiszen ha minden népből képviseltetik magukat a seregben, biztosan győzni fognak. Minden népből egy férfi és egy nő vállalkozott arra, hogy segít a harcban. Volt köztük egy varázslónő és egy elf férfi, akik nemrég titkon házasságot kötöttek egymással, és együtt indultak a harcba is.
A hölgy megdöbbent azon, hogy ilyen kevés, de ennyire elszánt ellensége nyíltan ellene támad, ezért először nem erőltette meg magát. Ám, amikor látta, hogy a kisebb seregei vereséget szenvednek, saját maga ment el, hogy végezzen az árulókkal. A varázslónő még látta, amint az elf összecsuklik a hölgy kardja által okozott sebtől, és érezte, hogy őt magát is eltalálta egy nyílvessző. A mellette álló varázsló is súlyosan megsebesült, de arra még maradt ereje, hogy a lány sebét ellássa mielőtt meghal, ő már tudta azt, amit még a lány sem sejtett.
A lány az erdőben tért magához, ahol a törpök az otthon maradt vezetőnek mutatták a barlangokban talált tükörpajzsot. Négy törp kellett hozzá, hogy fel tudják emelni, hat, hogy ide is hozzák. A vezető nem hallott a jóslatról, de tudta, hogy nem véletlenül találhattak rá a törpök a pajzsra, vigyázni kell rá.
Amint a vezető hírét vette, hogy a varázslónő jobban van, azonnal hozzá sietett, hogy elmondassa vele a csatában történteket. Ám a lány kétségbeesett, nem tudta elmondani a történteket, mert egyre csak azt látta maga előtt, ahogy a kedvese összeesik és a fénye kihuny. Ekkor a vezető mosolygott, felsegítette a lányt az ágyról és egy másik házba vezette, ahol ott feküdt az elf békésen szuszogva. A varázslónő könnyek között borult rá a mellkasára, az elf pedig lágyan megsimogatta a kedvese haját.
Teltek múltak a hónapok, a varázslónőnek és az elfnek erős, egészséges fia született, aki magán hordozta mind a két faj jegyeit.
Carabannak nevezték el.
Kerékpár
Az utóbbi két napban bringákat néztem a neten, mivelhogy az enyémet ugye megkapja a Mogyoró, amint szép idő lesz és át tudom vinni (vagy höhö átjön érte és áttekerünk együtt Aquincumra.)
Találtam egyet, amibe beleszerettem, de Kőszegen van és a srác reakciója arra, hogy hogyan juthatna fel Budapestre a bringa az volt, hogy alszik rá egyet. Találtam másik szerelmet is, ami majdnem egy tízessel kevesebb, Budapesten van és van rajta minden, ami nekem kell. Csomagtartó, sárhányó stb. Már csak előre kell egy csomagtartó, hogy a Szedernek szánt kosarat rá tudjam tenni és kész.
Maximum 25 ezret szánok a bicajra, de akkor az már működőképes legyen. Több okom is van erre.
1. A bringát csak egyszer kell megvenni, utána sportolhatok vele, amennyit csak akarok.
2. Ha leáll a BKV vagy szebb idő lesz ezzel ahajtok dolgozni menni.
3. A kerékpár jó! Szeretnék a nyár elején, amikor még itthon vagyok egy Velencei-tó körutat.
4. A 25 ezer forint az az összeg, amit még ki tudok fizetni, és ha esetleg ne adj isten ellopják a bicajt (törjön le a keze annak, aki ilyesmire vetemedik) nem fogok naggyon belehalni, csak egy kicsit, míg teszem azt egy 60 ezer forintos bicajt nem mernék kint hagyni se az utcán.
Szóval ez van. Remélem ha kijutok Olaszországba ott is kapok egy kölcsönbicajt, hogy körbetekerhessek a környéken.
:((
Valaki ellopta a csengőnk nyomógombját.:((
Mit teszek majd a bőröndbe
Artemiszt olvasta elgondolkodtam azon mi az, ami mindenképp benne lesz majd a bőröndömben, amikor nyáron Olaszországba megyek aupairkodni. (Mert, hogy megyek az biztos. Egyszerűen úgy érzem ez kell most nekem).
Szóval biztosan benne lesz a kispárnám, amit anyu varrt kb. 5 éves koromban (vagy korábban, nem emlékszem már rá).
Fényképek.
A naplóm.
Alyr egy pólója.
Ha lehetséges, akkor a Gizmo. (Addigra megvarrom szegényt).
Fényképezőgép.
A szótáraim.
A kapd elő olaszul!
A Gyűrűk Ura 1-3. Velem volt Németországban is és nagyon jó volt, hogy velem volt. Igaz ott csak az első kötet.
Tisztasági csomag.
Gyógyszeres csomag (algoflex, kálcium).
A gépem.
Ruhát azt pl.: maximum annyit tervezek vinni, mint egy táborba. Mosógép van, és kint is tervezek venni ezt-azt, nomeg nyáron szerintem nem kell túlságosan sok minden.
Szóval kb. annyi holmit tervezek vinni, mint egy táborba. De tényleg.